El kell fogadni hogy sokféle módszer létezik Tengeri akvárium berendezésére, és ezek mindegyike többé-kevésbé sikeres lehet ha kellõ szakértelemmel mûveljük. És el kell fogadni, hogy mások esetleg más módszert választottak.

A tengeri akváriumokban nem a halak a fõszereplõk. A korallok, rákok, tengericsillagok, sünök és számtalan más kisebb-nagyobb élõlény alkot egy jól összeállt közösséget amelynek a halak is részei. Gondosan össze kell válogatnunk az akvárium lakóit, hogy azok jól megférjenek együtt és az akvárium gondozásában is segítsenek. Ismerni kell az egyes élõlények igényeit és az életközösségre gyakorolt hatásukat. Egyesek például növényevõk, ezekkel együtt díszalgákat ne tartsunk. Mások a talajt túrják, szellõztetik. Az anemónák sokkal egészségesebbek ha lakóik vannak néhány kis bohóchal személyében. Egyes halak magányosak, agresszívek, mások békések és nagy csapatokban élnek. A tengerisünök minden algát elfogyasztanak, de meglepõen nagy erõt kifejtve feldönthetik az építményeinket. Ismerjük meg az adott faj igényeit és döntsük el hogy képesek vagyunk-e azokat kielégíteni. Ezeket a szempontokat mérlegelni kell minden példány megvásárlása elõtt. Ez a tanulás, a folyamatos új ismeretek és élmények sokak számára nagy vonzerõt jelentenek.

Egy kész akváriumban is naponta történnek érdekes események. Néha kis tengericsillagok születnek, máskor elcsíphetjük azt a pillanatot amikor a kedvenc remeterákocskánk másik csigaházba költözik. A tisztogató garnéla tevékenységét is érdemes legalább egyszer megcsodálni. A halak párba állnak, esetleg le is ikrázhatnak. A bohóchalakkal szinte biztos hogy meg fog ez történni. Egyes halak könnyen megszelídülnek, szinte háziállattá válnak. Az ilyen események folyamatosan új élményekkel gazdagítják az akvarista életét.

Ebben a könyvben nagyrészt saját vagy akvarista társaim tapasztalatán alapuló ismeretek szerepelnek. Igyekeztem azonban bemutatni a hazánkban még nem elterjedt módszereket és sok beszerezhetetlen fajt is. Célom az volt, hogy a hazai akvarista is hozzájusson minél több olyan ismerethez aminek segítségével világszínvonalon mûvelheti a hobbit. Bízom benne hogy ezeket a módszereket sokan kipróbálják itthon is és elegendõ mennyiségû tapasztalatot szereznek ahhoz hogy elbírálják a módszerek használhatóságát. A tengeri akvarisztika gyorsan fejlõdõ szakterület, minden évben újdonságokra számíthatunk. A manapság megszokott módszerek pillanatok alatt elavulhatnak. Talán ez a könyv is hozzájárul a változáshoz. Tisztában vagyok azzal hogy az itt közölt ismeretek is rövidesen elavulnak, ezért mindenkit arra biztatok hogy folyamatosan tanuljon, próbáljon meg minél frissebb információforrásokat felkutatni. Kiválóak erre a célra az akváriumos témájú folyóiratok.

 

A korallszirtek felépítése

Általában minden tengeri akvaristában felvetõdik a kérdés amikor a szakkönyvek ezen fejezetéhez ér: mi szükségem van nekem a korallszirtek részletes ismeretére? A válasz nagyon egyszerû: az egyes korallfajok a szirtek meghatározott részein fordulnak elõ, alkalmazkodtak az ottani élõhelyekhez. Ha a szakirodalomból megtudjuk hogy a kedvenc korallunk hol él azonnal tudni fogjuk az igényeit. Nem biztos hogy nagyon gyakran szükségünk lesz erre az ismeretre, de sokszor jól jöhet. Ne feledjük: a korallok jelenleg többnyire a természetbõl származnak, kötelességünk a lehetõ legjobb körülményeket biztosítani számukra hogy fejlõdjenek és szaporodjanak.

A szirtek szerkezete

A korallszirtek formája az elhelyezkedésük és a kialakulásuk szerint változik. Néhány csoport jól elkülöníthetõ, de ezek nem éles kategóriák. Átmeneteket mindig találunk, az egyes típusok fejlõdésük során átalakulhatnak egy másik típusú szirtté.

Az alapvetõ szirttípusok a következõk:

 

Peremszirt

A part mellett közvetlenül húzódó szirt, a parti föveny után közvetlenül vagy csak egy keskeny laguna után kezdõdik. A parttól távoli széle hirtelen szakad le a mélybe. Egyszerû felépítésû, csak egy sekély vízzel borított szirtplatóból és a külsõ, meredek szirtperembõl áll. A perem a mélyben szirtlejtõben folytatódik.

 

Gátszirt

A peremszirtre hasonlít, de a parttól távolabb található. A part és a gátszirt között jelentõs méretû homokos laguna terül el. A laguna külsõ oldalánál következik egy belsõ szirtlejtõ ahol a tengerfenék a felszínig emelkedik. Ezt a belsõ szirtperem, a szirtplató, majd a meredek külsõ szirtperem és a szirtlejtõ követi. A gátszirtet rendszerint csatornák szabdalják át ahol apálykor és dagálykor a laguna vize áramlik.

 

Atoll

Gyûrû alakú gátszirtnek is tekinthetõ. Kerek vagy megnyúlt lagunát fog körbe egy, a gátszirttel azonos felépítésû képzõdmény. Keletkezésére többféle elmélet létezik. Az egyik a nagyobb atollokat magyarázza: lassan süllyedõ sziget körül a peremszirt a korallok növekedése révén mindig felnõ a vízfelszínig, miközben a sziget lassan eltûnik és csak a szirt marad. Közben a peremszirtbõl fokozatosan gátszirt, majd a sziget eltûnésekor atoll képzõdik. Helyenként ez a szirt is átalakul kisebb atollokká. A másik módszerrel fõként kisebb atollok jönnek létre. Ekkor egy korallfej növekedése folytán eléri a vízfelszínt. A széle tovább növekszik kifelé, miközben a közepe elhal és beomlik, kialakítva a lagunát. A vízszinthez közeli részekre a hullámverés törmeléket szállít, így kialakul a gyûrû alakú sziget. Bizonyos méret elérése után a gyûrût csatornák szabdalják át.

 

Korallfej, koralltömb

A lagunák homokos aljzatán álló magányos korallépítmény. Gyakran csak átmeneti képzõdmények, növekedésük közben a felszínig érve lassan mikroatollokká fejlõdnek tovább.

 

Zátonyszirt

A tengerfenék kiemelkedései néhol elérik azt a szintet, ahol a korallok már megtelepedhetnek rajtuk. Itt korallszirtek indulnak fejlõdésnek amelyek idõvel a vízszint közelébe is felérnek.

 

Élõhelyek a korallszirteken

Az alapvetõ szirttípusok számos egymástól eltérõ élõhelyet tartalmaznak. Ezek határozzák meg igazán az ott megtelepedni képes korallfajokat. Az egyes élõhelyek között nincs éles határ, folyamatosan mennek át egymásba.

 

Homokos aljzat

A lagunák csendes vizében található homokon kevés faj fordul elõ. A korallok közül a homokos aljzathoz alkalmazkodott típusok, például a gombakõkorallok (Fungia sp. és rokonai) fordulnak elõ leginkább, valamint néhány más kõkorall, például a Trachyphyton geoffreyii. A mélyebb részeken élnek az akváriumban ritkán látott tollkorallok. A halak közül akvarisztikailag a különbözõ gébfajok, nyálkáshalak, tengeri márnák jöhetnek leginkább szóba. A pisztolyrákok a gébekkel alkotnak életközösséget. Az itt élõ korallok igénye a lassú vízmozgás és a homokos aljzat. Ezeket a fajokat ne a kövekre tegyük. Fényigényük változó, attól függõen hogy a sekély, kristálytiszta vízben teljes napsütésben állnak vagy zavaros, hordalékos helyen nõnek. Gyakran benövi a homokot a tengerifû, ebben számtalan állat talál menedéket, például sok kardinálishal és csikóhal.

 

Korallfejek

Igazi paradicsomi helyek a lagunák sekély, védett vizében álló koralltömbök. Rengeteg faj fordul itt elõ. A vízmozgás gyenge, a megvilágítás rendszerint erõs a sekély víz miatt.

 

Belsõ szirtperem

A szirtek belsõ, laguna felõli részeit nevezzük így. Csendes vizû helyek. Az itt élõ számtalan korallfajt gyakran a laguna felõl érkezõ finom üledék lepi be. A felsõ részeken rengeteg napfény éri a korallokat, de mélyebben, a laguna alja felé fényszegényebb helyeket is találunk.

 

Szirtplató

A szirt legmagasabb, vízszintig felérõ része. Vízszintes, medencékkel tarkított hely, apálykor gyakran szárazra is kerül. Meghatározó élõlények a mikroalgák, ezért sok az algaevõ állat is. Az itt élõ korallfajok szívósak, jól bírják az erõs felmelegedést, a tócsákban beszáradó és besûrûsödõ tengervizet, az esõt (édesvizet) és a tûzõ napsütést. Idõnként, ahogy a dagály jön vagy megy erõsebb áramlást is kapnak. Elõfordul itt néhány lágykorallfaj, például a Sarcophyton nemzetség és sok karéjanemóna (Zoanthus sp.) is.

 

Külsõ szirtperem

A szirtplató külsõ, nyílt tenger felõli pereme. Jellegzetes, hullámok által ostromolt rész gazdag élõvilággal. Az itt élõ korallok elemi igénye az erõs vízmozgás. A fényigényük nagy, mivel tiszta és sekély vízben, napsütésnek kitéve élnek. Éjszakánként a mélyebb vizekbõl felhúzódó plnkton gazdag élelemforrást biztosít az itt élõ állatoknak.

 

Szirtlejtõ, szirtfal

A szirtperemtõl lefelé húzódó terület. Felsõ részén a vízmozgás közepes vagy erõs, a víz tiszta, a megvilágítás erõs. Innen folyamatos átmenetet találunk a lenti csendes vizû félhomályos részekig. A fotoszintetizáló korallok 30-40 méteres mélységig élnek meg, onnantól kezdve csak elvétve találunk egy-egy szarukorallt vagy feketekorallt. A szivacsok jól tenyésznek errefelé a félhomályban. A lejtõ gyakran meredek, szinte függõleges, ekkor szirtfalnak hívjuk.

 

Csatornák

A szirtplatóba vájt árkokban az apály és a dagály váltakozásakor erõs áramlással cserélõdik a laguna vize. Ez az erõs áramlás építette és tartja fenn a csatornákat. A víz rengeteg élelmet szállít ide. Üledék nincs, az erõs sodrás mindent elvisz. A víz ezért kristálytiszta. Élõlényekben rendkívül gazdag terület a fény és az élelem bõséges elõfordulása miatt. Az itt élõ korallok sok fényt és erõs vízmozgást igényelnek.

Oldal: A Tengeri Akváriumokról
Nassarius-Hobbi akvarisztika - © 2008 - 2024 - nassarius.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat